Sokan tartanak a kortárs tánctól, mert azt hiszik, komoly előtanulmányok kellenek a befogadásához. Pedig ez a műfaj nem a lexikális tudásról vagy a történelmi kánon ismeretéről, hanem az elemi ösztönökről és a tiszta érzelmekről szól. A klasszikus balett szigorúan fegyelmezett, légies világa után a modern mozdulatok felszabadítóan érinthetik a nézőt a nézőtéren. Érdemes legalább egyszer esélyt adni ennek a különleges, hús-vér élménynek a kényelmes kosztümös darabok után.
Az érzelmek közvetlen ereje
A kortárs tánc nem akar történetet mesélni a szó hagyományos, irodalmi értelmében. Itt nincsenek hattyúkká változó lányok, hercegek vagy gonosz varázslók, csak hétköznapi emberek állnak a színpadon. A mozdulatok sokszor nyersek, őszinték és néha szinte fájdalmasan valóságosnak tűnnek a néző számára. Ez a fajta közvetlenség az, ami képes igazán hatékonyan áttörni a belső gátjainkat.
Amikor egy táncos a földhöz csapódik, vagy a hirtelen beálló csendben csak a ziháló lélegzetét halljuk, megszűnik a távolság a színpad és a nézőtér között. Nem egy steril, tökéletessé csiszolt produkciót látunk, hanem egy érzelmi folyamat aktív részeseivé válunk a székünkben ülve. Sokan félnek ettől a közelségtől, pedig pont ez az intimitás adja a műfaj valódi értékét és súlyát. Gyakran azon kapjuk magunkat, hogy a saját elfojtott feszültségeink köszönnek vissza egy-egy vad gesztusban vagy feszült mozdulatban. Ez a fajta katarzis egészen más mélységű, mint amit egy mesejáték nyújthat.
A testbeszéd itt egy univerzális nyelven szólal meg, amit mindenki ért. Nem kell ismernünk a balett bonyolult kézjeleit vagy a francia szakkifejezéseket a megértéshez. Elég, ha nyitottak maradunk a látottakra és hagyjuk, hogy a mozdulatok hassanak ránk.
A test valódi határainak felfedezése
Míg a klasszikus tánc a gravitáció látszólagos legyőzéséről és a súlytalan könnyedségről szól, a kortárs koreográfusok imádják a súlyt és a földközelséget. A táncosok nemcsak spiccen egyensúlyoznak, hanem csúsznak, másznak és kihasználják a testük minden apró rezdülését a padlón. Látjuk az izmok megfeszülését, az izzadtságot és a fizikai teljesítmény valódi, emberi nehézségét a produkció alatt. Ez a látvány segít abban, hogy mi is közelebb kerüljünk a saját testünkhöz és annak korlátaihoz vagy lehetőségeihez. A modern tánc megmutatja, hogy a tökéletlenségben és a fizikai feszültségben is mennyi esztétikum rejlik. Nem a hibátlan, mértani vonalakat keressük már, hanem az emberi kifejezés erejét.
A koreográfiák gyakran feszegetik a fizika ismert törvényeit is a színpadon. Egy jól felépített darabban a táncosok olyan szögeket és mozdulatsorokat hoznak létre, amelyek elsőre lehetetlennek tűnnek. Ez a látványos akrobatika azonban sosem öncélú mutatvány a nézők szórakoztatására. Minden ugrásnak és minden zuhanásnak megvan a maga pontos helye az előadás érzelmi ívében.
Szabadság az egyéni értelmezésben
A leggyakoribb panasz a modern művészetekkel szemben, hogy a néző nem tudja pontosan, mire kellene gondolnia. A kortárs táncnál ez nem hiba, hanem egy tudatosan felkínált lehetőség a közönség számára. Itt nincsenek rossz válaszok, elrontott értelmezések vagy félreértett üzenetek a darab végén. Mindenki pontosan azt látja bele a produkcióba, amit a saját élettapasztalata éppen diktál neki.
Lehet, hogy számodra egy kettős a magányt jelképezi, míg a melletted ülőnek a szenvedélyt juttatja eszébe. Ez a szabadság teszi lehetővé, hogy az előadás minden alkalommal egyedi élmény legyen. Nem kell előzetesen elolvasnunk a cselekmény összefoglalóját a műsorfüzet apró betűs részében. Elég, ha átadjuk magunkat a látványnak és a zenének, és hagyjuk, hogy a képek dolgozzanak bennünk tovább. Ez a fajta befogadás sokkal aktívabb szellemi részvételt igényel, mint a passzív nézelődés. Ugyanakkor sokkal több sikerélményt is ad, amikor valami személyeset fedezünk fel a mozgásban. Merjünk végre bízni a saját megérzéseinkben a sötét nézőtéren ülve.
Gyakran előfordul, hogy egy-egy előadás után órákig vagy napokig kavarognak bennünk a látott mozdulatok. Ez a lassú feldolgozási folyamat a művészet egyik legizgalmasabb része. Nem kapunk kész válaszokat a színpadról, így kénytelenek vagyunk mi magunk gondolkodni a látottakon.
A bizonytalanság néha kényelmetlen lehet, de pont ez indít el minket a belső fejlődés útján. Ne féljünk a csendtől és a megválaszolatlan kérdésektől. A tánc pont ott kezdődik, ahol a szavak már elfogytak.
Hol találjuk meg a nekünk való produkciót
Ha valaki először látogat el ilyen előadásra, érdemes a nagyobb fesztiválok válogatott kínálatából szemezgetnie. Ezeken a helyeken gyakran láthatunk nemzetközileg elismert társulatokat, akik látványosabb és közérthetőbb produkciókkal érkeznek. A Trafó vagy a Nemzeti Táncszínház aktuális programja kiváló kiindulópont lehet minden bátor kezdő számára. Ne féljünk kísérletezni a különböző stílusokkal és formációkkal az évad során.
Kezdésnek válasszunk olyan darabot, amelyről láttunk már egy rövid videót a közösségi médiában. Így lesz egy minimális fogalmunk arról, hogy mire számíthatunk a fények kialvása után. A rövidebb, egyfelvonásos darabok általában sokkal könnyebben befogadhatóak egy kezdő néző számára. Később már bátrabban választhatunk elvontabb vagy kísérletezőbb jellegű előadásokat is a kisebb stúdiókban.
Fontos, hogy ne támasszunk szigorú elvárásokat magunkkal vagy a választott darabbal szemben. Csak üljünk be a helyünkre, felejtsük el a napi gondokat, és figyeljük a testek játékát. Sokszor a legegyszerűbb, legkisebb pillanatok okozzák a legnagyobb meglepetést az embernek. Ha nem tetszik az első élmény, ne adjuk fel azonnal, hiszen minden koreográfus más-más belső világot teremt. Talán a következő előadás lesz az, ami végleg megnyitja előttünk ezt a lenyűgöző művészeti ágat. Érdemes türelmesnek lenni magunkkal és a művészekkel is.
A kortárs tánc tehát nem egy zárt klub, ahová csak a beavatottak léphetnek be. Éppen ellenkezőleg, ez egy mindenki számára nyitott tér, ahol újra felfedezhetjük az emberi test és az őszinte érzelmek kapcsolatát. Lehet, hogy nem minden mozdulat lesz szép a szó szoros értelmében, de biztosan igaz lesz. Aki egyszer ráérez a ritmusára, az többé nemcsak nézni, hanem érezni is fogja a táncot. Tegyenek egy próbát a következő hétvégén egy közeli színházban!
