Az első munkanap a gyerekkel töltött évek után egyszerre izgalmas és félelmetes mérföldkő minden nő életében. Sokszor érezzük úgy, mintha egy teljesen más univerzumba csöppennénk vissza, ahol a pelenkázást hirtelen Excel-táblák és szoros határidők váltják fel. Természetes, ha gombóc van a torkunkban, hiszen nemcsak a napi rutinunk alakul át, hanem a prioritásaink is alaposan megváltoztak azóta, hogy utoljára az irodában ültünk. Ugyanakkor ez egy remek lehetőség arra is, hogy újra felfedezzük a szakmai énünket és sikereket érjünk el a családi életen kívül is.
A fokozatosság az egyik legfontosabb szempont
Ha megtehetjük, ne ugorjunk fejest rögtön a heti negyvenórás munkarendbe. Érdemes rákérdezni a részmunkaidőre vagy a heti néhány napos otthoni munkavégzés lehetőségére, legalább az első hónapokban. Ez segít abban, hogy a gyerek és mi magunk is hozzászokjunk az új helyzethez. A hirtelen váltás gyakran felesleges stresszt okoz, amit egy jól átgondolt átmeneti időszakkal könnyen elkerülhetünk.
A beszoktatás nemcsak a kicsinek, hanem az anyának is jár. Kezdjük el a munkába állás előtt néhány héttel gyakorolni az új reggeli menetrendet. Próbáljuk ki a közlekedést, mérjük le, mennyi időbe telik eljutni az oviba, majd onnan a munkahelyre. Ha már ismerjük a terepet, sokkal magabiztosabban indulunk el az első éles bevetésre. Ez a fajta felkészülés csökkenti a kapkodást és a reggeli feszültséget.
Fontos a nyílt kommunikáció a felettesünkkel
Már az interjú vagy az első egyeztetés során tisztázzuk az elvárásokat mindkét oldalról. Nem kell bocsánatot kérni azért, mert anyák vagyunk, de fontos jelezni, ha bizonyos időpontokban elérhetetlenek leszünk. A legtöbb munkáltató értékeli az egyenes beszédet és a megbízhatóságot. Ha látják, hogy felelősségteljesen kezeljük a feladatainkat, rugalmasabbak lesznek a váratlan helyzetekben is.
Érdemes átbeszélni a munkaköri leírást is, hiszen a távollétünk alatt változhatott a cég felépítése vagy a szoftverek, amiket használnak. Kérjünk segítséget a betanuláshoz vagy egy mentort, aki segít felvenni a fonalat az első hetekben. Ne féljünk kérdezni, senki nem várja el, hogy évek után mindent azonnal tudjunk. Egy támogató közegben sokkal gyorsabb lesz a visszailleszkedés folyamata. A kollégákkal való közös kávézások is segíthetnek abban, hogy újra a csapat részének érezzük magunkat. Ne zárkózzunk el a társasági élettől az irodában.
Ne féljünk segítséget kérni a logisztikai feladatokhoz
A visszatérés utáni hetekben a háztartás vezetése és a gyereknevelés mellett a munkahelyi helytállás óriási teher lehet. Beszéljük át a partnerünkkel, hogyan tudjuk újrasztani a feladatokat otthon. Talán mostantól ő viszi a gyereket reggelente, vagy ő intézi a bevásárlást a hét közepén. A közös teherviselés elengedhetetlen ahhoz, hogy ne égjünk ki az első hónap végére.
Ha van rá lehetőség, vonjuk be a nagyszülőket vagy egy megbízható bébiszittert is a folyamatba. Néha már az is sokat számít, ha valaki más főzi meg a vacsorát, vagy elhozza a gyereket a különóráról. Ne akarjunk mindenhol egyszerre ott lenni és mindent egyedül megoldani. A segítség elfogadása nem a gyengeség, hanem a tudatos tervezés jele.
A logisztika megkönnyítésére használhatunk közös digitális naptárakat is. Így mindenki látja, mikor van fontos értekezlet vagy szülői értekezlet. A vizuális tervezés segít abban, hogy ne felejtsünk el semmit a nagy rohanásban. Egy jól szervezett háttérrel sokkal nyugodtabban tudunk a munkánkra koncentrálni napközben.
Az önbizalmunkat is újra fel kell építenünk
Sok anya küzd azzal az érzéssel, hogy „elbutult” az otthon töltött évek alatt. Ez természetesen nem igaz, hiszen a gyereknevelés során olyan készségeket sajátítottunk el, mint a kríziskezelés vagy a multitasking felsőfokon. Próbáljuk meg ezeket az új képességeket a munkahelyi környezetben is kamatoztatni. Hamar rá fogunk jönni, hogy a szakmai tudásunk nem veszett el, csak egy kis porolásra volt szüksége. Az első sikeresen lezárt projekt után az önbizalmunk is visszatér majd a régi kerékvágásba.
Készítsünk listát a korábbi sikereinkről és az erősségeinkről, mielőtt visszamennénk. Olvassunk szakmai cikkeket vagy nézzünk meg pár webináriumot, hogy képbe kerüljünk az újdonságokkal. Ez a kis extra befektetés segít abban, hogy ne érezzük magunkat kívülállónak az értekezleteken. Az önfejlesztés mindig jó befektetés a jövőnkbe.
Engedjük el a tökéletesség iránti vágyat
A „szuperanyu” és a „karrierista nő” képének egyszerre megfelelni szinte lehetetlen küldetés. El kell fogadnunk, hogy lesznek napok, amikor a lakás úszik, és olyanok is, amikor a munkahelyen nem tudunk százszázalékosan teljesíteni. A maximalizmus elengedése a mentális egészségünk megőrzésének kulcsa. Tanuljuk meg priorizálni a feladatokat, és ne rágódjunk azon, ami nem lett tökéletes.
Fontos, hogy ne hasonlítsuk magunkat másokhoz, főleg ne a közösségi médiában látott idealizált életekhez. Minden család és minden karrierút más és más, a saját tempónkban kell haladnunk. Ha az egyik nap nehezebben megy, adjunk magunknak engedélyt a pihenésre este. Nem dől össze a világ, ha néha rendelt étel kerül az asztalra a házi koszt helyett. A gyerekeinknek nem egy tökéletes gépre, hanem egy kiegyensúlyozott és boldog anyára van szükségük. A saját elvárásaink gyakran sokkal szigorúbbak, mint bárki másé a környezetünkben. Próbáljunk meg néha külső szemmel nézni magunkra és értékelni az erőfeszítéseinket. Ha hibázunk, ne ostorozzuk magunkat, hanem vonjuk le a tanulságokat és lépjünk tovább.
Tartsuk tiszteletben a saját határainkat
A munkaidő végén próbáljuk meg valóban letenni a munkát, és fejben is hazatérni. Ha folyamatosan az e-maileket nézegetjük a gyerekkel való játék közben, egyik helyen sem tudunk valóban jelen lenni. Húzzunk éles határt a hivatásunk és a magánéletünk közé, amennyire csak lehetséges. Ez segít megelőzni, hogy a munkahelyi feszültség beszivárogjon az otthoni békébe.
Ne feledkezzünk meg az énidőről sem, még ha ez eleinte csak napi tizenöt percet jelent is. Legyen az egy rövid séta, egy fejezet egy könyvből vagy egy forró fürdő, ezek az apró rituálék töltenek fel minket energiával. Egy kimerült anya sokkal nehezebben birkózik meg a napi kihívásokkal, mint az, aki figyel a saját igényeire is. A saját jóllétünk nem önzőség, hanem a családunk stabilitásának alapja.
Összességében a munkába való visszatérés egy folyamat, amely türelmet és önismeretet igényel. Lesznek hullámvölgyek, de idővel mindenki megtalálja a számára működőképes ritmust. Higgyünk magunkban és abban, hogy képesek vagyunk összeegyeztetni ezt a két fontos szerepet az életünkben. A legfontosabb, hogy maradjunk rugalmasak és szeressük magunkat ebben az új életszakaszban is.
